Egy kis nyitottság, az mindig kell. Mert ugye A PITE az többnyire a Nagyi almáspitéje, aminél jobbat sosem ettünk, mégis, a pite azért több ennél. Nem csak töltött omlós tésztákra használjuk ezt a kifejezést, és az sem törvényszerű, hogy édes (gyümölcsös) töltelék kerüljön bele. Az angolok húsos pitéje és a franciák quiche-e is megér ugyanis egy rövid írást.
Az angol húsos pite, azaz a ’pie’ története
Amikor az eredeti angol húsos pitére gondolunk, ne engedjük el túlzottan a fantáziánkat. Az első húsos piték megjelenése egészen a középkorig fejthető vissza, ekkor azonban a pitetészta inkább csomagolóanyagként funkcionált, semmint a benne található töltelék „köreteként”. Megoldás kellett arra, hogy az értékes ételt valamiféle szigetelés védje, így a jobbára egyébként is keményre sült, lapos, gabonaőrleményből készített tészta kezdetben nem fogyasztásra készült. Jó szolgálatot tett azonban hosszú hajóutakon, hiszen jól védte a belesütött zöldséges vagy húsos tölteléket.
Az angol húsos pite persze napjainkra sokkal kifinomultabb étellé vált, és a lisztből, vízből, sóból és zsiradékból álló tésztás fogás ma is nagyon népszerű. Tenyérnyi formában streetfoodként is kapható, de sok család ma is klasszikusan a vasárnapi ebéd maradékát felhasználva készíti a húsos pitét, amolyan „hivatalos” hétfői fogásként.
A quiche
A franciákra igazán nem lehet azt mondani, hogy elkomolytalankodnák a dolgot, ha ételről van szó. A franciák pitéje, a quiche egy kerek, hagyományosan piteformában készült, többnyire csak alsó tésztaréteggel rendelkező fogás, melybe gyakran valamilyen zöldséges, és/vagy húsos keverék kerül, ami tejszínnel – és persze sok vajjal – készül krémesre. Hidegen és melegen is fogyasztják, és egyetlen francia városban sem sétálgathatunk úgy, hogy ne találnánk szeletenként kapható quiche-t, amit városnézés közben falatozhatunk. Pontosan ez teszi igazán népszerűvé: a végtelenségig variálható, igazi maradékmentő fogás. Persze eredetileg nem erre lett kitalálva: egyik legkedveltebb fajtája az első, az igazi, a klasszikus quiche lorrainne, ami húsos szalonnával, tejszínnel és tojással készül.
A pitetészta
A legtöbb nagymama, vagy rutinos süti-sütő a kisujjában tartja a tökéletes pitetészta titkát, legyen szó édes vagy sós változatról. Ugyanakkor, ahogy a kenyértészta akkor jó, ha levegős, a száraztésztának való házi tészta pedig akkor, ha rugalmas, úgy a pitetészta sajátosságai is igen figyelemreméltók, és avatatlan kezeknek talán nem is sikerül elsőre elérnie a tökéletes állagot. Akkor lesz megfelelő, ha nyújtható, de nem rugalmas, inkább szemcsés, de nem annyira, hogy törjön. Kell, hogy egyben maradjon, hiszen ez szolgál alapul és védelmezőül is a mennyei töltelékünknek, ami adott esetben igencsak tekintélyes mennyiségű.
Nincs olyan alkalom, amire egy pite ne lehetne jó választás. Legyen szó egy egytálételként funkcionáló, tartalmas sós változatról, egy nagyon hagyományos almás pitéről, vagy egy exkluzív, ünnepi pitéről, mindegyiket elkészíthetjük úgy, hogy az esemény fényét ahhoz méltón emelje. Változatosan dekorálhatjuk, az alul-felül téglalap tésztától a cikornyás, fonott mintás, feliratos, cakkos szélű vagy éppen pengével csipkézett változatig bármivel boríthatjuk. Egy biztos: itt is gyakorlat teszi a mestert!
Javaslom, légy nyitott, próbálj ki minél több változatot, tökéletesítsd a tésztádat és készíts elképesztő töltelékeket, hogy a család és a barátok egyöntetűen mondhassa idővel: a Te pitéd a világ legjobbja!
Ha inspirációra vágysz, most sem hagylak ötletek nélkül, nézz körül az Imádunksütni recepttárában, vagy olvass tovább az édes pitékről ebben a cikkben!
