A tökéletes hétvégi sütemény, melynek titka a kéményében rejlik.
Egy valami biztos a kuglóf történetével kapcsolatban, mégpedig az, hogy évszázadokkal ezelőtt is ismerték már. Az azonban nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan honnan ered ez a sütemény. Egyes elméletek szerint a bibliai három királyhoz köthető az első kuglóf története, Betlehemből hazafelé ugyanis beutazták Elzászt, és a vendéglátóiknak hálából egy, a turbánjukhoz hasonló kinézetű süteményt sütöttek, a kuglófot. Mások az ókori rómaiakig vezetik vissza a kuglóf történetét, régészeti leletek szerint ugyanis már a római légiósok is viseltek a kuglófsütő formához hasonló edényt a fejükön.
Egy harmadik elmélet szerint a kapucinus rend fiatal szerzetesei a kolostorba történő bevonulásukat követően kaptak egy süteményt, amelyet cuculla offának hívtak. Erre utal a kuglóf neve is, az ugyanis a német Gugelhupfból eredeztethető, melynek eleje a latin cuculla (csuklya, kapucni) szóra vezethető vissza. (A szó másik része a hefe, vagyis az élesztő köznyelvi elnevezéséből (hopf) jött.)
Az első kuglófreceptet a 17. században jegyezték le, és ezzel el is indították világhódító útjára. A 18. századra már egész Európában, később pedig világszerte is nagy sikerre tett szert. Eleinte a polgári családok kedvelt süteménye volt, később azonban szélesebb körben is elterjedt.
A bizonytalan eredet miatt sokan érzik magukénak a kuglófot. Elzász a három királyok legendájára hivatkozva érzi sajátjának, így a mai napig rendkívül népszerű a sütemény a környéken. A kuglóf szülővárosának kinevezett elzászi Ribeauville-ben még kuglóffesztivált is rendeznek nyaranta, ahol a vidék más nevezetes gasztronómiai kincseivel, a nemes fehérborral és a helyben készített édes lekvárokkal tálalják.
A Rajna mentén több manufaktúra is szakosodott kuglófformák gyártására: fém, kerámia, sűrűn barázdált, csillag alakú, laposabb vagy magasabb sütőformák készülnek itt, melyek legfontosabb közös tulajdonsága az, hogy minden formának a közepén van egy lyuk. A kuglóf jellegzetes formáját adó, a forma közepén található „kürtő” ugyanis praktikus célt szolgál: mivel a viszonylag nagy formába nagy tömegű tészta kerül, ez a „kémény” biztosítja, hogy a tészta tökéletesen átsüljön.
Az osztrákok kicsit máshogy látják a történetet. Szerintük Ausztria a kuglóf őshazája, és valójában Marie-Antoinette francia királyné tőlük vitte a kuglófot Versailles-ba. Hogy tényleg így volt-e, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy népszerűségét annak köszönheti, hogy Ferenc József császár is nagy rajongója volt a süteménynek. Legjobban azt a verziót szerette, amit Bad Ischlben sütöttek a vendéglátó édesanyjának receptúrája szerint. Ez a recept később császárkuglóf, azaz Kaisergugelhupf néven lett ismert.
