Vannak sütemények, amiket az év egy bizonyos időszakára tartogatunk, amit általában évente egyetlen alkalommal készítünk csak. Nem tudni, hogy a mézeskalács esetében a koncentráltan karácsonyi íz, a forma, vagy a díszesség az oka ennek, mindenesetre én nem ismerek senkit, aki más alkalommal is készítene mézeskalácsot karácsonyon kívül, de annyi biztos, hogy ezzel az egy alkalommal viszont rendesen megadja a módját a sütésnek.
Ami engem illet, néha már októberben beszerzem a cukorgyöngyöket, cukortollakat, szórókat és szíveket a mézeskalácsokhoz, hiszen ezeknek decemberre már hűlt helye marad az üzletekben, de szerencsére akkor sem kell elkeseredni, ha ezekhez nem sikerült időben hozzájutni, hiszen gyönyörű díszítőelemek lehetnek a magok is, a mézeskalács írókáról nem is beszélve! Vágjunk hát bele, és szedjünk össze néhány hasznos tudnivalót a karácsony legszebb sütijeivel kapcsolatban!
A tészta
Az interneten számos mézeskalács receptet fogsz találni, melyek közül néhány pihe-puhának ígéri a süteményt, míg más omlósnak, a harmadik pedig ropogósnak. Az állag persze sok mindenen múlik, de összességében elmondhatjuk, hogy legnagyobb részt a sütemény nedvességtartalmán. Míg a frissen kisült darabok még puhák, egy rövid idő elteltével inkább keksz-szerűvé keményednek, azonban a száradás ellen könnyen tehetünk: ha langyosan fémdobozba zárjuk őket, esetleg melléjük helyezünk 1-2 szelet almát, a sütik magukban tudják tartani a nedvességet, így később is puhák tudnak maradni.
Elkészítéséhez a Nagyi titka Mézeskalácslisztet ajánlom, mely kiemelkedő minőségű búza és rozsliszt finomra őrölt keveréke. Rozstartalmának köszönhetően mézzel, fűszerekkel vagy olajos magvakkal kombinálva egyedi ízvilágot eredményez, olyan igazán karácsonyit! Ezt a limitált lisztet december elejétől kereshetitek a boltok polcain!
A forma
Az egyik legizgalmasabb dolog, hogy milyen formára szaggatjuk a mézeskalácsokat. Itt tudnak (és szeretnek) igazán kibontakozni a gyerekek, és a hóembertől a rénszarvason át mindent szeretnének megformázni az illatos tésztából. Szerencsére a tészta a benne lévő tetemes mennyiségű méznek és a megfelelő lisztnek köszönhetően átlagon felül jól nyújtható, formázható, szépen engedelmeskedik a kéznek. Mindössze két dolgot kell szem előtt tartanunk, mikor formákat szaggatunk belőle: 1. mindig lisztezett felületen dolgozzunk, mert a tészta nagyon ragadóssá tud válni és 2. nyújtáskor ügyeljünk rá, hogy a kinyújtott tészta ne legyen hepehupás, a vastagsága legyen egységes, mivel a vékony végek rövid sütési idő alatt is könnyen odakozmálhatnak a vastagabb részekhez képest. Amelyiket dísznek szánjuk a fára, arra érdemes még sütés előtt tűvel lukat szúrni, amin később áthúzhatjuk a cérnát vagy fonalat.
A díszítés
Méghogy a formázás az izgalmas? Picit füllentettem: valójában a díszítés a legizgalmasabb. Adjunk a gyerekekre kötényt, és alaposan takarítsunk le egy nagy asztalt. Készítsük ki a díszeket: külön kis tányérra vagy edénykébe a szórókat, a különböző színű gyöngyöket, és tálcákat a száradó remekműveknek. Az írókához tojásfehérjét keverjünk gépi habverővel, fokozatosan hozzáadagolt porcukorral (1 tojásfehérje nagyjából 20 dkg porcukrot vesz fel). Addig keverjük, amíg a krém szépen húzható, de nem folyós állagú lesz. Tipp: ha ételszínezékkel szeretnénk különböző színű írókákat keverni, érdemes egy kicsit sűrűbbre készíteni az írókát (több cukorral), mert a színező pár cseppje is könnyen túlhígíthatja a krémünket, amivel így nehezebb lesz díszíteni. Ha a gyerekek kézügyessége megengedi, tanítsunk nekik formákat, feliratokat, rácsozást, csipkézést, de abban is nagy örömöt fognak találni, ha „csak” kiszínezik a formákat a különböző színű krémekkel, vagy ha a száradó krémet gyöngyökkel és más szórókkal díszíthetik.
Ez nem egy gyors süti!
Aki már készített mézeskalácsot, az tudja, hogy ez nem gyors recept és nem egy rövid mutatvány. A tésztát érdemes már előző este begyúrni, hiszen jobb, ha pihen egy keveset, és másnap is bőven lesz vele munka! Kisebb darabokban vetésforgóban nyújtjuk, szaggatjuk, kenjük, sütjük és díszítjük, nem ritkán akár 4-5 tepsivel is készítünk belőle. Érdemes megadni a módját, nem sietni vele, időt hagyni a gyerekeknek, hogy kiélvezzék a műveletet, és persze érdemes számolni az utána következő takarítással is.
Hogy megéri-e? Naná! A szebbnél szebb mézeskalácsok felkerülhetnek dísznek a fára; bekerülhetnek egy csinos fémdobozba és lehet belőlük ajándék; vagy egy szép csomagolásra fűzve ez jelezheti a fa alatt csücsülő ajándékok dobozán, hogy melyik csomag kié lesz! A kevésbé díszeseket pedig zárjuk fedél alá, és ropogtassuk a reggeli kávé vagy tea mellé, hiszen ennél karácsonyibbat elképzelni sem lehet!
Ha kedvet kaptál hozzá, a mézeskalácsom (és a mézeskalácslisztből készíthető egyéb finomságok) receptjét össze is gyűjtöttem Neked!
