Aki szeret sütni, annál sosem az a kérdés, hogy süssön-e, hanem az, hogy mit. Megvannak a kedvenceink, köztük olyan sütik, melyeket csukott szemmel és mérleg nélkül is bármikor összedobunk, és olyanok is, amikre szeretünk kényelmesen rászánni egy egész napot, hogy zavartalanul hajtogassunk, kelesszünk és dagasszunk.
Aztán vannak azok a napok, amikor úgy sütnénk, de nincs igazán kedvünk a macerához, vagy egyszerűen csak nem akarunk lemenni a boltba a spéci hozzávalókért. Ilyenkor jöhetnek az alapok és a maradékmentés: mindkét kategória verhetetlen versenyzője a morzsasüti, amivel ráadásul kezdőként is nagyot villanthatunk!
Mi a szösz az a morzsa?
A morzsasüti két részből áll: egy réteg fűszeres gyümölcsraguból, és egy réteg morzsából. Ez utóbbi töltené be a tészta szerepét, kivéve, hogy ez nem igazán tészta. Valójában vaj, liszt és cukor megfelelő arányú keveréke, kézzel elmorzsolva. Mivel ez a keverék a cukortól és a vajtól egy kellemesen ismerős, puha és édes ízt ad, remekül passzol a kicsit savanykásabb gyümölcsökkel, mint például a bogyós gyümölcsök, a szilva vagy a rebarbara, ugyanakkor elbírja az erősebb fűszerezésű, édesebb gyümölcsöket is, mint például a sárgabarack. A morzsát is bátran ízesíthetjük: a szerecsendió, az őrölt szegfűszeg és a fahéj kifinomult mélységet ad ennek a rém egyszerű keveréknek, és természetesen egy csipet sót is kényelmesen elbír. Ennek a „tésztának” az alapanyagai és arányai nem kőbe vésettek, de ha ragaszkodunk a számokhoz, érdemes követni az 1 rész cukor, 2 rész vaj, 3 rész liszt arányt, amivel nemigen lőhetünk mellé. Ha gazdagítani szeretnénk, adhatunk hozzá zabpelyhet vagy durvára vágott olajos magvakat is, ilyenkor ezeket a liszt részbe számoljuk bele. A keveréket aprítógépben is morzsolhatjuk, de akkor mi benne a móka? Inkább vessük be az ujjainkat, és varázsoljuk így a gyümölcsök tetejére! Ha szeretnénk, a morzsából a gyümölcsragu alá is nyomkodhatunk egy rétegnyit.
Mi legyen a töltelék?
A morzsasüti igazi maradékmentő: csodás befejezést tud adni a kissé megpuhult almáknak, sárgabarackoknak, és végre kipróbálhatjuk a rebarbarát is, amivel mindig csak szemezünk a piacon, de nem merjük megvenni, mert nem ismerjük az ízét. A rebarbara önmagában meglehetősen savanykás, de almával vagy eperrel párosítva nagyon különleges ízélményben lehet részünk. A fűszerekkel sem érdemes spórolni: a morzsa alatt saját levében párolódó gyümölcsraguhoz a gyümölcstől függően fahéjat, szegfűszeget vagy vaníliát javaslok.
Sósan is elkészíthető?
Naná! A gyümölcsragu helyett aprítsunk paradicsomot, mozzarellát, bazsalikomot és cukkinit a tálba, és olasz fűszerezésű morzsát készítsünk a tetejére lisztből, reszelt parmezánból, zsemlemorzsából és olívaolajból. Az olajos magvak a sós alapoknak is jól állnak: daraboljunk brokkolit, spenótot, póréhagymát a sütőedényünkbe, és morzsoljunk rá egy vajas, fenyőmagos „tésztát” teljes kiőrlésű lisztből. Arányok tekintetében azt javaslom, hagyatkozz az ösztöneidre, és keresd a puha, morzsás, egyenletesen szórható állagot, és ne félj megkóstolni sütés előtt.
Milyen formában készítsük?
A morzsasüti szépsége, hogy készíthetjük piteformában is, amiből mindenki kanalaz magának, de akár kis szufléformákban is egyszemélyes adagokat. Legyünk bátran kreatívak, ennek a desszertnek a lényege a lazaság!
Meddig süssük?
Ha jól dolgoztunk, akkor a lisztszemeket szinte mindenhol vaj öleli körbe, ezért a keverékünk viszonylag gyorsan meg fog sülni. 25-30 perc alatt süssük aranybarna légkeveréses fokozaton, és ügyeljünk arra, hogy a morzsa alatt megbújó töltelék is elkészüljön ennyi idő alatt. Ha zöldséges változatot készítünk, érdemes fólia alatt kezdeni a sütést, és az utolsó 10 percre fólia nélkül, pirítás fokozaton befejezni.
Mivel tálaljuk?
A morzsasüti önmagában is megér egy misét, de ha szeretnénk feldobni a tálalást, vagy teljesebbé tenni az összképet, gombócolhatunk rá egy adag fagylaltot, meglocsolhatjuk sodóval, vagy a sós változat esetében egy kevés besamellel.
Remélem, meghoztam a kedvedet a morzsasüti kipróbálására, amihez találsz is némi inspirációt a poszt alatt, jó sütögetést!