Szinte nincs, aki ne szeretné valamilyen formában. Örök kedvencünk, a palacsinta.
Kicsik és nagyok kedvencével, a palacsintával folytatódik a Sütisuli.
Szinte minden országnak megvan a maga palacsintája, melyekben általában annyi a közös, hogy liszt, víz/tej és tojás a folyékony massza alapja, amit vékony vagy vastag lepény formájában sütnek ki serpenyőben. A magyar palacsinta nagy és vékony, a francia palacsinta pillekönnyű tésztájában tejszín és vaj is van, az amerikai palacsinta kicsi, vastag, és gyakran sült szalonnával tálalják, míg a kisméretű orosz, hajdinalisztből készült blinit leggyakrabban kaviárral kínálják.
A magyar palacsintatészta liszt, tojás, tej és buborékos víz keveréke, amit nagyméretű, enyhén olajozott palacsintasütő serpenyőben sütünk ki. Ahány ház, annyi szokás: sokan a buborékos vízben látják a siker titkát, mások egy kis sütőport is adnak a tésztához, hogy könnyebb, lágyabb legyen, és van, aki a franciákhoz hasonlóan, egy kis vajjal gazdagítja a palacsintatésztát (hogy semmiképpen ne ragadjon le a serpenyőben). Édes palacsinták esetén ízesíthetjük a tésztát egy pici rummal, sós palacsinta készítésekor a szóda helyett használhatunk sört, így még finomabb lesz a készételünk.
Fontos a megfelelő eszköz is: hosszúnyelű, teflon vagy öntöttvas serpenyőt érdemes használni, olyat, amit semmi másra nem használunk, kizárólag palacsintasütésre. Az első sütés előtt vékonyan ki kell kenni olajjal/zsírral a serpenyőt, és meg kell várni, míg teljesen felforrósodik. Ha forró, egy merőkanálnyi (kb. 1 dl) tésztát öntünk bele, és nagyon gyors mozdulatokkal körkörösen szétterítjük a tésztát a serpenyőben. Közepes vagy annál picit nagyobb lángon sütjük 1-2 percig, majd egy falapáttal átfordítjuk, és a másik oldalát is sütjük 1 percig.
Az első egy-két palacsinta még lehet, hogy nem tökéletes, de itt még tudunk korrigálni. Ha lyukacsos a tészta, akkor valószínűleg túl forró volt a serpenyő. Ha leragad, akkor egy kis folyadékot kell még a tésztához adni, ha törik, akkor egy kis liszttel sűrítjük.
