Márványos, diós vagy mákos, de nem bejgli. A pozsonyi kifli édes történetével folytatjuk sorozatunkat.
Diós és mákos is lehet, nevezhetjük patkónak vagy kiflinek is, hasonlít a bejglire, és nagyon, de nagyon finom. A pozsonyi kifli édes történetével folytatjuk sorozatunkat.
A pozsonyi kifli története a 16. században kezdődött, kitalálója egyesek szerint egy pozsonyi cukrász, mások szerint egy Wendler nevű bécsi sütőmester volt. Wendlernek – a legenda szerint – Bécs sikertelen török ostroma után, amikor a Szent István-templom tornyán a török félholdat visszacserélték keresztre, az az ötlete támadt, hogy „megeteti” a félholdat az emberekkel kárpótlásul, amiért az ostrom alatt annyit koplaltak. A kifli ezért lett félhold alakú, nevét pedig a „Gipfel”, azaz orom (templomcsúcs) szóról kapta.
Wendler leszármazottai a 19. századra Pozsonyba települtek, és egyikük – aki szintén cukrászmester lett – akkora sikerre tett szert a család ősi kiflijével, hogy Párizsba, Bécsbe és Budapestre is szállítani kellett az akkor már pozsonyi kifli néven elhíresült töltött süteményt.
Egy másik történet szerint 1785-ben, Mikulás napján, Scheuermann (Shiermann) pékmester egy új, töltött süteményt helyezett el a kirakatában, amely később Pressburger beugle (pozsonyi patkó) néven honosodott meg a köztudatban. A cukrászt Ortvay Tivadar is megemlíti könyvében: „nem messze Mayer Győző cukrászdájától áll Scheuermann régi péksége (ma Lauda), amelynek specialitásai, a mákos és diós patkók hírnevessé tették Pozsonyt”.
A sokáig Magyarországon is pozsonyi patkóként ismert sütemény származásáról évtizedeken keresztül folyt a vita, míg végül 2012-ben „Bratislavský rožok”, vagyis pozsonyi kifli elnevezéssel hagyományos, pozsonyi termékként jegyezték be az Európai Unióban.
